A Csodák Tanításáról

Mi is ez a könyv?

/A Csodák Tanítása Előszava alapján/

A Csodák Tanítása a spirituális pszichoterápia önképző kurzusa, melynek segítségével megtanulhatunk saját belső bölcsességünk vezetése szerint élni, és rátalálhatunk életünk valódi céljára.

A könyv 1965-ben belső diktálás útján érkezett a New York-i Columbia Egyetem pszichológusához, Helen Schucman-hoz. Tízévnyi előkészület után adta ki a Foundation of Inner Peace Alapítvány. A könyvet 23 nyelvre fordították le, és a könyv alapján jelenleg 2000 regisztrált tanulócsoport működik világszerte.

A könyv három részből áll:

  • a Törzsszövegből
  • a tanulóknak szóló Munkafüzetből
  • és a tanítók munkáját segítő kézikönyvből.

A Kurzus alaposan átgondolt, mind elméleti, mint gyakorlati szinten lépésről lépésre kifejtett tanmenettel bír, amely az elmélettel szemben a gyakorlatot, a hittudománnyal szemben pedig a tapasztalást helyezi előtérbe.

Bár keresztény nyelvezetet használ, a Kurzus egyetemes spirituális témákkal foglalkozik, és többször is kijelenti, hogy ez az út csupán az egyetemes tanrend egy lehetséges változata. Számos egyéb módszer létezik, amelyek csupán formájukban térnek el egymástól – végül minden út Istenhez vezet.

A javarészt elméleti jellegű Törzsszöveg fekteti le a Kurzus gondolati rendszerének alapjait képező fogalmakat, a benne található eszmékre épülnek aztán a Munkafüzet gyakorlatai. Az elme képzésére szolgáló Munkafüzet 365 gyakorlatot tartalmaz, az év minden napjára egyet. Végezetül a kérdés-felelet formájában megírt Kézikönyv választ kínál a tanulók által leggyakrabban feltett kérdésekre, valamint tisztázza a Kurzus által használt legfontosabb kifejezéseket, a Törzsszöveg elméleti keretein belül magyarázva őket.

A Csodák Tanításának nyelvezete rendkívül mély és gazdag. Szépirodalmi szempontból is kivételesen értékes, bizonyos részei például „blank verse” formában (10 vagy 11 szótagos, jambusokból álló, rím nélküli verssor) íródtak. A Tanítás ugyanakkor rendkívül gyakorlatias. A napi leckék egymásra épülnek, lépésről-lépésre bontják le a félelem-alapú gondolatrendszerünket és építik fel a szeretet-alapú látásmódot, hogy újra képesek legyünk Isten szemével látni.

 

Miről is szól ez a könyv?

„Ami valós, azt semmi nem fenyegetheti.

Ami valótlan, az nem létezik.

Ebben rejlik Isten békéje.”

Csodák tanítása idézetÍgy kezdődik A Csodák Tanítása, alapvető különbséget téve a valós és a valótlan dolgok, a tudás és az érzékelés között.

A tudás maga az igazság, méghozzá az egyetlen törvény, Isten avagy a szeretet törvénye alapján. Az igazság megváltoztathatatlan, örökkévaló és minden ellentmondástól mentes.

Az érzékelés világa ugyanakkor az idő, a változás, a kezdetek és végek világa, amely nem a tényeken, hanem a tények értelmezésén alapul. A születés és a halál világa ez, amely a szükség, a veszteség, az elkülönülés és a halál hiedelmeire épült.

A tudás és az érzékelés két, egymásnak minden tekintetben ellentmondó gondolati rendszert hív létre. A tudás birodalmában csak Isten gondolatai léteznek, mert e világban Isten minden teremtménye osztozik az Ő Akaratán. Az érzékelés világát azonban az a hiedelem alkotja, miszerint léteznek ellentmondások, léteznek egymástól elkülönülő akaratok, és ezen akaratok állandó konfliktusban állnak egymással és Istennel is.

Ha foglyul ejt az érzékelés világa, valójában egy álom csapdájába esel, amelyből nem is szabadulhatsz segítség nélkül, hiszen minden érzékszerved az álom valóságossága mellett tesz tanúbizonyságot. De Isten megadta neked a Választ, az egyetlen Kiutat, a te igaz Segítődet, mert az Ő Hangjának, a Szentléleknek az a feladata, hogy közvetítsen e két világ között.

A Szentlélek – elsősorban – a megbocsátás által megtanít minket arra, hogyan fordítsuk visszájára gondolkodási folyamatunkat, és hogyan tegyük meg nem tanulttá tévedéseinket.

 

A megbocsátásról:

Az általunk látott világ csupán saját belső vonatkoztatási rendszerünket, azaz elménk meghatározó eszméit, kívánságait és érzelmeit tükrözi.

Először mindig befelé tekintünk, eldöntjük, milyennek akarjuk látni a világot, aztán kivetítjük magunkból ezt a képet, ezt téve az általunk látott igazsággá.

Eltorzult védelmi rendszereinkkel eltorzítottuk magát a világot is, így olyan dolgokat látunk, amelyek valójában nem is léteznek. Ahogy megtanuljuk majd felismerni az érzékelésünkben mutatkozó tévedéseket, megtanuljuk azt is, hogyan érhetjük el, hogy ne vegyünk róluk tudomást, azaz hogy „megbocsássuk” őket, ezzel egyidejűleg pedig megbocsátunk önmagunknak is, hiszen többé nem eltorzult énképünket látjuk majd, hanem a mögötte rejlő Énünket – azt az Ént, amellyé Isten teremtett minket, és amely mindig ott lakozik bennünk.

Ez az Én örökké teljes egész, örökké biztonságban létezik, örökké szeret, és örökké szeretetben részesül.

Ha megfeledkezünk tévképzeteinkről, és múltunk egyetlen eleme sem korlátoz már bennünket, emlékezni fogunk Istenre. És a tanulás csak eddig juttathat el minket: ha készen állunk, maga Isten fogja majd megtenni az utolsó lépést, amely által visszajutunk Őhozzá.